Tavasszal az elmúlásról beszélni.
“Aki azt mondja az öregség szép, az hazudik”, meséli a reggeli kutyasétán Zoli kutya pótmamája.
70 év körüli hölgy, teljes frissességében ragyog, szerintem 20 évet lazán letagadhatna! Igazi nő!
“Legalább valami maradna rajtunk olyan, mint volt, … de Nem!”, meséli feszegetve az idő múlása témát, ahogy ő látja, ahogy ő éli meg.

mindjart ket hete vannak uton a munkaim, kegyetlenul hosszura sikeredett a vam resze, nagy a feszko, nyakamon a kiallitas.

Megtörtént a válogatás, mostmár én is tudom, hogy melyek azok a munkáim, melyek mennek Zürichbe

És hogy milyen gondolatok merülnek fel bennem csomagolásuk közben?

izgalom, elsősorban épségben időre érkezzenek és mindenki megelégedésére.

… most eddig nyúlnak a gondolataim!

Büszkeség tölti el a szívemet, szoboravatóra sietek: volt szobrász kollégám, Harmath István munkáját, Gróf Tisza István teljes alakos szobrát avatjuk ma d.u. a Hermina u.45. szám alatt.

este teljesen más élmények várnak: SENA az A38-as hajón, soloban, az Irie Maffias srácokkal. Kíváncsian várom.

Palya Bea, Ribizliálmát elolvastam, jól esett. Vannak emberek hasonló élményekkel, kapcsolatokkal, szenvedésekkel, és örömökkel is, melyekről már nem szokás hosszasan beszélni, Magyarországon:(

Szedje össze magát mindenki és dolgozzon, alkosson, vagy legalábbis hozza ki magából a maximumot, ami benne lakozik.

mit formálok? még mindig a szabad embert! Hogy ki szabad?

Aki megérti, szereti és éli a teljességet!

megkérdezték a futóversenyen résztvevő, 100éves papot: “Mi a titka a 100évének?”

Kerüld a mogorva, negatív emberek társaságát, fussss sokat és már nem emlékszem a harmadikra (leakadtam az elsőnél)

A “Bedroom’s Superheroes 100/100″ sorozatom utazik Zürichbe, Atilla nagy bánatára:))

vásároljon a Tescoban!

Hulljon a haja csomókba!

Megy a munka. A kért darabszámon már túlmutatok, de nem tudok leállni. jár az agyam, jár a kezem.

vannak érzések, melyek soha nem változnak. vannak szeretett személyek, akik bennünk élnek, még akkor is, ha az élet másképp hozta, ha kemény változások állnak fenn, vagy ha nem tartjuk heti szinten a kapcsolatot, akkor is szeretjük.

Irma néni, utólag is, innen is, nagyon sok boldog szülinapot! 82 évesen, frissen, kedvesen, ugyanolyan szeretetreméltóan! Remélem nem bánja, ha pótnagyimnak érzem továbbra is. és remélem más se neheztel ezért.

A gyakorlati vizsgám sikerült, a hajón töltött minden nap vizsgáztunk, de az elméleti eredményre még pár napot várni kell.

huh, melyik világon is vagyok?! ritán érzek fáradságot! most mégis jól esne aludni hosszasan, kipihenni a tanultakat, átélteket. Nem felejteni szeretnék, hisz mint a kapitányunknak is mondtam: “idővel lépnek életbe a tanultak, helyzetekben! de akkor előjönnek;).”

Hazaértem. és egyből előjönnek az átélt képek, melyek akkor, ott, más jelentőséggel bírtak. Gyönyörű nyári idő volt a tengeren, megalapozta az alaphangulatot, de  időszűke miatt nem sokszor csobbantunk, meduzával most szerencsére csak szemezőviszonyba voltam , lehet elijesztette őket a cimborájuk karomra vésett jele ?!

Sok melo van hátra a kiállítás indulásáig, nem fér bele lazítás.

mégis élek egy pár hónapja elhatározott tervemnek, kiesés a meloból, ugyanakkor szükségem van új élményekre, feltöltődésre, új energiákra.

Hív a tenger.

Izolán feszülnek az izmok, a kötelek, nyüstöljük a hajót … de jó, hogy tanuló hajó … és már nem fáj neki annyira.

8an vagyunk. kedves srácokkal, férfiakkal tanulok, balatoni versenyzők ők,  kiterjesztik tanultaikat a tengerre is. mindenki készségesen mutatja a technikai bravúrokat, az átélt élményeinket is megosztjuk, éjszakai menetből talán élen járok, másrészről van mit tanulni, nem potyára vagyok itt!

Élmény, fárasztó, kemény munka! nemtől, kortól függetlenül, nem sétagalopp!

Ismét fogytam, nem előnyömre. fizikai és elméleti égés volt ez hossszú napokon, heteken keresztül!

De van még valami, ami izgalmat okoz, bizseregtet a tengeren, a hajón! na, nem a srácok , bár aranyos volt mindenki:) – de ősszel kezdődik, ami eddig még nem volt! legalábbis az én életemben! és a nőies részem, a kreatív, a folyton átalakító mindig sóvárgott utána:)

Addig is,” Mindig tiszteljük a tengert!”

rengeteg munka áll előttem, szépen haladok, de most mégis

Útnak indulok. Hív a tenger és a vágy a tanulásra.

Nagy öröm és meggtiszteltetés, ismét eljött hozzám a zürichi galéria tulajdonosa, most édesanyjával együtt látogattak meg, aki nagy becsben áll a zürichi magángyűjtők körében. Édesanyjának barátnője is vele tartott, akinek megtetszett a Bedroom’s Superheroes munkáim közül a 100/54-es. Amilyen tekintettel rá nézett, majd kétszer is megismételte, hogy ez nagyon teccccik, tudtam, hogy csakis őt illeti meg ez a darab:)

Átbeszéltük a részleteket. Nagyon tetszik a galéria hozzáállása, profin, hozzáértéssel kezelik a dolgokat.

Indulás december elején. Hajrá.

festek-rajzolok-minden percem rezdülésem a galéria megkeresésének szentelem. még mindig nagyon boldog vagyok és küldöm a puszikat felfelé:)

… de vannak jobb és gyengébb napok akotás terén is.

és közben tempo…tempo…  és a biztonság–egyenesség…természetesség…minőség…rendszeretet … vannak vezérfonalak:)

minden más, nehéz elhinnem, néha mint kisgyerek a prés alatt: miért??? miért nem érti? hogy láthatja enyire máshogy? ezt nem hiszem el….

a gépben van a hiba?

vagy bennem?!

ennyi azért mégsem!

nyomnak a reklámok. mindig.régóta. zavarja fülemet. a lehúzó, becsapó szavak, a bifidus actiregularisok, a nyomasztó felismerések: kevesebb vagyok, ha nem ezt eszem, csúnyább, ha nem ezzel mosom … nőjünk már fel, kinek kell ez ?!

vagy bocsi, minek is van tv.m???

van egy számomra nagyon kedves, hozzám közelálló vonalvezetés.

azon veszem észre magam, hogy megállás nélkül jár a kezem, vonalak, vonalak, érzések, múltbéli visszatérő témák találnak meg. velem van most is az iróniám, a szolíd játékosság … és még mi is ??

… talán a tollaim … kiemelt részei életemnek:)))

visszavonuló hangulatban vagyok, nem nagyon találkozok senkivel, és a fejem is zárt kört alkot a búrám körül. Jól esik Abszint közelsége, na, nem az üvegben lévőé :), a négylábú szőrösé

Kavarognak a gondolatok, felfordulás bennem ismét, ahogy az lenni szokott, mikor megrendelés, felkérés van.

szerencsés vagyok, dolgozom:)

…  a Most pillanata mindig mást szül, mint fog egy hónap múlva, vagy amilyen volt tavaly.

Kiállításom lesz Zürichben. Szeretnek ott fent:)

humor-hangulat-csak pozitívan

1001 kérdés, gondolat, érzés.

festek.rajzolok. mosolygok.egy kicsit nem vettem levegőt, jaj, Abszint, neeee ….huh, megúsztam, és a vászon is

közben, párhuzamosan folyik a harc, köztem és a kajám között. Párbajozunk nap, mint nap. Nem könnyű: fincsi japán kaja, keverve gabonákkal…. eszem eszem, de éhes vagyok, nagyon nagyon. Kell az átállás, de még meddig?!

huh

Nagy célok előttem. Sejtem, hogy nem lesz könnyű, de mennyire milyen, azt még nem tudom

Mostanában is, azonosulok Coco szavaival:
” Imádok kritizálni! Ha egy nap nem kritizálok többé, számomra vége az életnek”.

Rám talált egy szám. Hangok szárnyán röpít és kalandokat ébreszt.

Az élmények mindig jól jönnek!

örök és igaz becézésem az élethez:)

Jól éreztük magunkat a Balcsi vizén! Magyar gyártmányú (Scholtz) sportos vitorlással a négy évszakból ötöt fogtunk ki, hol ragyogó napsütésben, hol hatalmas szélben, hirtelen, semmiből jött esőben szeltük a habokat, majd teljes szélcsendben kellett szinte tolnunk a hajót a kikötőig:)
Rendelni se lehetett volna jobbat, pompás volt!

Szép a Balaton a vízről nézve is!

Kisütött a nap. Hosszú hetek és esőzések óta előszőr, tartósabban:)

Holnap balatoni sport vitorlázásra hívott meg kedves barátunk, Örülök neki, mert még soha nem vitorláztam a Balcsin:)
Szeretném meglepni 4 hónapos Máté fiúkat egy kis hangulatos, élénk színű festménnyel.
Keresztfiaim szeretik a festményeimet, minden nap nézegetik őket, és hosszasan mesélik mit látnak rajta, milyen színűek, és melyik éppen a kedvenc:)

Máténak figyelek arra, hogy alkalomhoz illő legyen az ajándék, a tavi hangulatot megőrzöm, a fiús színek fognak dominálni, kedvesnek kell lennie; a hajót is szinte kötelezőnek érzem a vásznan:);
“gyerekesnek”, viszont időtállónak is ugyanakkor.

… részletekre várva
Kényszerítve vagyok, változtatnom kell, előírás!
Nem hobort, nem unaloműzés!

Evés és mozgás. Mindekettő vissza a kezdetekhez, savas testem lúgot kíván ))
csak nekem miért nem szólt előbb ?!:)
Nem segít a lelkiállapotomon az időjárás sem: nyár közepe és 16 fok! kimondottan kellemetlen ebben az égövben!
nem az én komfort zónám !!!

Hogy mi melegít mégis? A mindennapok, természetesen, a tudat (…), hogy minden szép és jó,
na és feszít belülről a lelkesedés, a lehetőség, amiről álmodni sem mertem volna !
Izgatott vagyok tőle! várom a részleteket, pár nap és bővebben is tudni fogom a részleteket!

vajon vászonra, papírra, üvegre fogok dolgozni ???!!! vagy talán inkább mintázási hajlamomat fogom kiélni?! hmmm …

ÉS az alapdolgok mindig beigazolódnak, nincs ez most se másképp: egyszerre jön össze minden, jó és rossz is.

Egy művésszel a legnagyobb dolog, ebben a helyzetben, ami megtörténhet, megtörtént!
Kicsit titokzatos vagyok és egyenlőre maradok is! míg el nem készülök a munkákkal és azokkal 1000%-ig elégedett leszek!

Addig csak körbeírva annnyit, hogy velem vannak a fentiek és a lentiek is, szeretem a kezem, mind a kettőt, bár csak a jobbikkal tudok határozottan rajzolni:))), de a bal is segítségemre van, mindig! csak azzal is, hogy van:) És az agyam is tekereg néha, és ha van is benne csavar, azért szeretem, mert csavarog, néha:)

Helyes táplálkozás: teljesen kerülnöm kell génkezelt dolgoknak még a nyomát is!
Ez így leírva olyan egyértelműnek tűnik és egyszerűnek, de a tünetem, sajnos azután mutatkozik, hogy már 1-2 éve odafigyelek ezekre a dolgokra! figyelem amennyire lazán figyelni lehet, hogy mit viszek be …. de mit tudnék még tenni az ügy érdekében???

Altatást követően így szólt az állatorvos Abszinthoz, majd kikanyarintott egy darabot a lábából, a bőrkinövésével együtt. Egész éjjel kóma volt még, az altató hatása alatt, majd hajnali 2kor elkezdtünk hányni, szinte 2 óránként ismételgettük, és így telik a mai napunk is.
Szőnyegbe mintát rajzolt, majd felülírtam egy kis folttisztítóval…
Zoknit varrtam a lábára, hogy ne piszkálja a sebet.
A vásárolt szájkosár alkalmazása fel sem merül, visszavisszük a boltba, jól gondoltuk, hogy nem való goldiknak! Most is hallgat ránk, nem piszkálja.
Fáradtak vagyunk, de az étvágyunk a régi, csak kár hogy nem marad bent a kaja….:))

Zsuzsa és István barátaink már egy éve házasok, ma ünnepeltünk:) Sok boldogságot !!!

William és két kedves kolleganője Dallas, Texasbol európai túrára indultak. Középkorúak, életük teljében, tele látniakarással. Tanárok, közülük az egyik hölgy már járt Magyarországon, Budapestet is nagyon szereti.
William szemezett az egyik kis grafikámmal, és azt mondta, hogy az európai falára hasonló méretben gyűjt számára kedves értékkel és hangulattal felruházott alkotásokat.

Köszönöm William a vásárlást! Örömömre szolgált, hogy tetszik a “Mammma”, remélem megőrzöd általa Budapest szép emlékét!
Ha olvasod bejegyzésemet, kérlek küldj egy fotot az “európai faladról”, Dallas, Texasból:)

Elkötltöztünk. de az utcában maradtunk, megszerettük. Otthonossá tesszük, magunk ízlésére formáljuk az új helyet is. A műhelyemben lassan a helyükre kerülnek a dolgok, bár, ahogy elnézem még pár napba beletelik. Jók az energiák:) a lakásban, és a szomszédok is kedvesen fogadtak!

A terveimet is hoztam magammal, jöttek a vázlatok, a rajzok, vakrámák…, na és az alkotó kedv se marad távol:)
Van egy kis kerthelyiségünk is, amit Abszint is nagyon élvez, mikor jó idő van, a bokrok között szaglászik, vagy a leesett barackot eszegeti, vagy végignézi a macskákat, ahogy vörös bundájukban elslisszanak az orra előtt. Ez engem is feltőlt.

Tiberius, Münchenben élő barátunk, céges ügyből kifolyólag, Temesvárra (Ro) költözik egy évre.
Házavató buliba voltunk hivatalosak! Folyt a német koktél, a román bor, hajnalig tartó dínom.
Abszint se hagyta el a táncparkettet, vagy a grillsütőtől nem távolodott el inkább?!:))

Az életszínvonal Németországban jobb, mint Romániában, nem kétséges, viszont, azt meséli Tibi, hogy ekkora házat, kertet, kertvárosi részen Németo.ban nem tudna, most megengedni magának …

Andival, gyermekkori bartánőmmel, kényes témát feszegettünk: barátság.
Van, akinek több száz barátja van, van, akiben két kedves szó kellemesen csapódik le, és van, akit ez teljesen passzívan érint! Bármelyikbe is tartozzunk, jó, ha az ember legalább egy igaz baráttal “büszkélkedhet”. Kicsit felületes világunkban még nagyobb jelentőséggel bír az igaz, érdek nélküli kapcsolat!
Én szerencsés vagyok! van barátom!

vannak csalódásaim is, van úgy, hogy nem szívesen nézek hátra, de feltöltve, új igazak felé,
előre, igen!

már több, mint egy hét telt el a medúzacsípésem óta, a közepén teljes áramütést hajtott végbe, mély sebet ejtett, most teljesen be van gennyesedve. Körömvirág kenőccsel kenegetem, és fájlalom, amellett, hogy tudom, hogy évekig hordhatom a nyomát:)

Az embernek mindig vannak pillanatai az életében, amiért érdemes élnie!
Nekem a mai egy olyan volt! Nem is akármilyen!
Tiszta égből érkezett a Király Udvari Studiomba, egy new yorkban élő magángyűjtő, aki elmondása szerint weboldalamon keresztül nézegette a munkáimat, megtetszettek neki, és egy PJ nélküliért eljött, és elvitte magával!

Kellemes érzés volt, mindig jól esik az elismerés!
Köszönöm!

Lányos zavaromban, sajnos elfelejtettem elkérni, megkérdezni nevét, elérhetőségét, így ezúton üzenem, írom, ha véletlenül olvassa bejegyzésemet, kérem küldjön számomra egy jelt! Tisztelettel, Köszönöm!

Minden utazás alatt feltöltődöm, és újabb tervek, vágyak születnek! Így van ez most is! van kedvem a munkához, újult erővel dolgozom.

A sziciliai kis öbölben beszerzett medúzacsípésem még mindig eleven a kezem hajlatában! nem tagadom, fájdalmas találkozás volt, a rákövetkező pár órában, teljes zsibbadásban, szinte mozdulatlan balkarral még jobban, egészen addig, míg a srácok belső fertőtlenítéssel nem segítettek rajtam:)

Szeretem a rohanó világ technikai megoldásait, figyelemmel kísérem valamennyire, pulzusom emelkedik, agytekervényeim tágulnak, ráfeszülnek az új dolgokra, aztán fogy a levegő, fullasztó, tömény, …és azt kérdem bután, hogy hova még??? meddig még???
Könnyedén elérem a szintet, ahol a befogadó képességem a végéhez ér:(

A klasszikus formákban hiszek, az egyszerű a nagyszerű az alapelvem.
kellenek az új vonalak! kellenek a kiforrott új szelek!!!
és kellenek a régi hagyományos kézi vonalak, meghitt hangulatok, melyek idézik a régi szeretteinket, kicsit közelebb hoznak egy régi eseményekhez…
Vonalak vonzásában élek, szeretem az egyszerű, tiszta képszerkesztéseket, ahol érzem, hogy őszinte a szándék és mégis minden a helyén van!

Ahogy a mondás tartja: “vigyázni kell, hogy az ember próbáljon meg aszerint élni, amiben hisz, mert, ha ez nem így van, akkor előbb-utóbb abban fog hinni, amiben él!”

Kellemes 10 nap. 3 nap szárazföldön, egy hét a vízen.
Siracusa-Randazzo-Taormina-Milazzo és a nagy Etna, a vulkanikus környezetével, Holdbéli tájával. A sziciliai maffiával nem találkoztunk, viszont a helyiek nagyon rendben vannak. Tudnak élni, társasági emberek, úgy tűnt, hogy szeretik a társaságot, az életet, a hasukat, és a vídámságot:)

Maria Vittoriaval (Beneteau cyclades 50.4) szeltük a habokat. Teljes flottával, két hajónyi társasággal voltunk. Jó volt!

Életreszóló élmény volt a Stromboli vulkán éjszakai megmászása, a vulkán kitörés látványa, melegségének érzése testközelből, teljes felszerelésbe búrkolózva, maszkban, sisakban! Elmondhatatlan, hajnali 2-3óráig tartó túra volt,
Saját erőnket teszteltük. Úgy a fizikait, mint a lelkit!

Útközben a csúcs felé, úgy éreztem , -bár az egész társaságunk, egy lány kivételével libasorban mászott-, hogy egyedül vagyok a gondolataimmal, haladva, lihegve, saját szívverésemtől felerősödve, erőtől duzzadva, mintha konektorba dugtak volna, feltöltődtem!

Fent a csúcson, -lenézve a közelben lévő spriccelő lávára-, sokan úgy érezték, hogy nem a természetes közeg, ahová léptünk, és ez pánik hangulatot, félelmet váltott ki pár emberből!

Én lecsillapodott állapotba kerültem, jól éreztem magam, bár lélegezni maszkon keresztül tudtam, a szemembe a vulkáni hamu hömpölygött, de még most is kiráz a hideg, ha visszaemlékezem, és csodálat tölti el a szívemet újra és újra a Természet gyönyörű és sokszínű világa előtt!

Le a kalappal! Ez az igazi alkotás! Hova tovább?!?

utazni, utazni, utazni … látni, látni, látni …volna mindig jÓ!