HARMATH ISTVÁN, szobrászművész JÁTÉKOSSÁG kiállítása a zsombrakART Galériában

2008 április 23 - július 23 között

betekintést nyújt egy vídám, játékos, és szeretettre méltó világba, ahol az agykerekek nem a gonoszt és a sötét oldalt hajkurásszák, a cél nem a rossz megformázása. Ellenkezőleg, szemtanúi lehetünk egy világnak, amibe bármelyikünk elvágyódna, akár gyermekként, akár felnőttként irigylésreméltó, ahol a vídámságé a főszerep. Betekintést kapunk egy szeretetreméltó ember, családapa, de mindenekelőtt művész mindennapjaiba, gondolataiba, elénk tárja belső rezzüléseit, kötődését családjához, vágyait, néha meg valósághű ábrázolásmódjával kápráztatja el a nézőket.

Merüljünk el a játékosság világába, ahogy Harmath István mondja, "komoly játék, kompromisszum nélkül". (2008.01.14)

A mai rohanó és egyre stresszesebb, gondokkal teli világban felüdülés olyan személyiséggel találkozni, beszélgetni, akinek lételeme a belülről fakadó kiegyensúlyozottság, lelkiöröm, a játék, a pozitív gondolatok sokasága, és kisugárzása.

Ismerettségünk pár évre, az egyetemi évekre tehető vissza.Azóta, egy-két dolog változott életedben, munka, család..?

Hát igen, azt szokták mondani, hogy egyedüli dolog ami állandó az a változás. – megnősültem életem választottjával Icával, megszületett a legnagyobb és megismételhetetlen alkotásunk a fiam, Bence, ja meg persze az egyetem óta kopaszodtam még egy kicsit.

Alkotó kedved, és mennyisége is a régi? vagy vannak változások életedben? pályádon?

Az alkotó kedvem az a régi, mindig is úgy voltam ezzel, hogy alkotás közben számomra az idö megállt, mint mikor a gyerek játszik, és még mindig így van-persze a végeredmény könnyednek látszik magától érthetődőnek, de valójában az alkotás folyamata nem egyszerű, de ezt Te is tudod – persze van mikor csak úgy kipattan hirtelen a válasz , de ennek is valamikor megvoltak az előzményei, úgy gondolom.

Amiből nagyon kevés lett az az IDŐ - de azon vagyok, hogy többet tudjak fordítani hivatásomra.

Kiegyensúlyozott, boldog családi környezetben, ha jól tudom tanárként is dolgozol?

Igen, a hivatásomból nem tudnék megélni, mivel a megrendelés olyan, mint a kutya vacsorája, hol van hol nincs, úgyhogy egyelőre tanítok.

Milyen az ifjú nemzedék?

Nekem a tanítás nagyon nehezen indult, de rájöttem, hogy szeretem a gyerekeket, és ez megkönnyítette a dolgomat, ugyanis, ha az ember ad akkor kap is, de ez így van mindenhol - hát az ífjú nemzedék állandó, vagyis változó és úgy gondolom, hogy ettől szép ez a pálya.

Mit tanácsolsz a művészeti pálya felé fordulóknak?

Hát ha tanácsot adhatnék akkor azt mondanám, hogy aki érez magában egyfajta elhívatottságot valamely szakma iránt akkor SOHA ne adja fel és akkor mindig előrébb jut – és ne feledkezzen meg az alázatról, és mindig kérdezzen és egy idő után kezdi saját magát felfedezni….

Örömmel vennéd, ha Bence fiad is művészi pályára adná a fejét, mint szülei?

Hát azt nem tudom, hogy ő melyik pályát választja majd, de annak örülnék ha azt csinálná, amit szeret, függetlenűl a szakmától.

Egy kicsit térjünk vissza hozzád, az elmúlt évekhez.Ha jól tudom performanszokon, kiállításokon szerepeltél munkáiddal?!

Igen volt alkalmam egypár performanszot összehozni Baján a Duna parton, de sajnos az utóbbi 2 évben megállt a rendezvénysorozat, aminek keretén belül zajlottak az események, amit egyébként nagyon sajnálok, mert jó kezdeményezés volt.

Ha jól tudom több szép megbízásod is volt, szép munkáid, ami a köztereket is ékesíti?!Mesélnél ezekről egy kicsit bővebben.

Hát a legérdekesebb az a Szent György pályázat volt aminek makettjét wc papírból készítettem, egy jelképes szoborkompozíció, aminek tartalma a kettősségre, a jó és a rossz, a szép és a csúnya stb az egymáshoz való viszonyára, ezek egymás kiegészítésére utal, amit játékosan öntöttem formába.- ez a szokatlan formavilág foghatta meg az építészek fantáziáját és így sokak meglepetésére el is készült a szobor Sepsiszentgyörgy főterére.

Persze készültek még portrék, emléktáblák - többek között Wass Albert portréját 2 variánsban is megmintáztam.- mivel szeretek mintázni és nemcsak portrékat, de az érdekes az, hogy soha nem azzal a tudattal kezdek hozzá valamihez, hogy ezt ki fogja megvenni és mennyiért - mindig úgy tekintek az alkotómunkára, mint kihívásra - úgy gondolom, hogy alkotni tiszta szívvel, jó kedvvel, odaadással lehet.

Végezetül egy szokásos kérdés, amelyet minden sikeres művész megkap egy interjú végén:

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? További megbízások, tervek, kiállítások?

A jövőre nézve szeretném ötleteimet, vázlataimat megvalósítani,- tervezem, hogy második János Pál –nak mellszobrot mintázzak, mivel úgy gondom megérdemli -persze folyamatosan és reményt nem vesztve várom a megbízásokat (a remény hal meg utoljára) - na meg tervezem, hogy hogyan tudnék időt gyártani, ha rájövök akkor megsugom neked is.

Köszönöm a lehetőséget üdvözlettel: Harmath István.